Hastáncról


Miért annyira jó a hastánc?

-Itt nem számít hány évesek vagyunk, és milyen az alakunk

-Itt nem kell pár a tánchoz, egyedül is fejleszthető, gyakorolható

-Segít a jó kondíció kialakításában, megtartásában, nagy leterhelés nélkül

-Segít hajlékonyabbá tenni a gerincet

-Minden életkorban jó hatással van a nőkre.

-Lehetőség nyílik megismerni és uralni a testünket, amin keresztül megértjük és mélyebben megéljük a bennünk rejlő nőiesség erejét.


Története

A hastáncot (arabul: raqs sharki - kelet tánca) több kultúrából is eredeztetik, azonban - mivel ezek az őskorig, ókorig nyúlnak vissza - nem lehet tudni, hogy közvetetten milyen hatással voltak a mai táncra. (Eredeti formájukban az orientális tánccal kapcsolatba hozható területekről csak az indiai templomi táncok és afrikai törzsi táncok maradtak meg.)

Egyrészt mezopotámiai szakrális szertartások, másrészt törzsi termékenységi és szülőtáncok lehettek alapok. A gyökerek valójában nem is kizárólag egy népcsoporthoz, vagy földrajzi területhez köthetők, hiszen a hawaii hula tánc, vagy az ókori görög termékenységi táncok is hasonló izolált (függetlenített) mozgásokat tartalmaztak.

A tánc a templomokból később kikerült a világi életbe, mint utcai, szórakoztató látványosság (a hozományra gyűjtő lányoknak pénzkereseti lehetőség). Azonban az iszlám elterjedésével ez visszaszorult, hiszen a zene ki van tiltva a kultuszból. Viszont egy szufi dervisrendnél (mevlevi-dervisek) a mai napig fontos szerepet játszik. A bektási-dervisek pedig azt is megengedik, hogy a nők fátyol nélkül vegyenek részt istentiszteleteiken.

A 18-19. századtól szólnak a források szórakoztató csoportokról. Egyiptomban az ún. gavazik (ghaziya) cigány származású utcai szórakoztató táncosok voltak, míg az almék (awalim) a művészetekben, különösen a zenében és irodalomban jártas nők.

Az arab világ iránti nyugati érdeklődés kezdetét 1798-ra datálják, amikor is Napólen katonái bevonultak Egyiptomba. Az orientális tánc megjelenését a nagyközönség előtt a 1889-es párizsi és az 1893-as chicagói világkiállítások időpontjához kötik, hiszen itt mutatkoztak be nagyközönség előtt több - addig a nyugat számára valószínűleg ismeretlen - ország pavilonjai (Marokkó, Algéria, Tunézia, Egyiptom stb. A századfordulón pedig jellemzővé vált a művészetekre a kelet felé fordulás, mely külön stílussá (orientalizmus) alakult. Az orientális tánc 20. századi előfutárai Isadora Duncan, Ruth St. Denis, és Theda Bara voltak.

A 20. században kialakuló raqs sharki hastáncosait Badiaa Masabni bejrúti születésű libanoni táncos-énekesnő 1927-ben alapított kaszinószínházában avanzsálta sztárrá a közönség. A Casino Opera volt tehát a modern hastánc kairói szülőhelye. Ekkor alakult ki a mai napig élő revü stílus is.


Tények és tévhitek, érdekességek

A hastáncosok csak a "hasukkal" táncolnak.

Ez csak magából a kifejezésből eredő tévhit. Újabban ezért is szorgalmazzák minél többen a hastánc helyett az orientális tánc kifejezést. Annyi igaz, hogy a központja ennek a mozgásformának a has körül van, tehát a legfontosabb mozdulatokat a csípővel illetve a medencével táncoljuk. De a felsőtest mozdulatai is sokrétűek, illetve a kettő összekombinálása, majd kiegészítése a karmunkával és a lépésekkel, plusz, ha van valamilyen tánceszköz (pl: fátyol) akkor még azt is kezelni kell.

A hastánc egy könnyed lengedezés, "fenékrázás".

A hastánc alapjait (mint bármelyik más táncban) is hónapokig kell tanulni, gyakorolni. Ha pedig valaki profiként szeretne színpadra állni, és jó műsort adni, évekig tartó (mindenkinél más) tanulás, kitartás szükséges, és rengeteg utánajárás, továbbképzés, időbeni és pénzbeni befektetés szükséges. Azok a táncosok pedig akik nemcsak a hastáncban mozognak otthonosan azt vallják, hogy ennek az alapjait hosszabb ideig tart elsajátítani. De kérdezzétek csak meg bármelyik hastánc tanulót! 


A "hastánc zene"

A közel-keleti zenékben leggyakrabban hallható hangszerek: (Keti Sharif: Bellydance című könyve felhasználásával)

A tradicionális hangszerek ókori eredetűek, de napjainkban kísérőként feltűnik a hegedű, szaxofon, tangóharmonika, gitár, és egyéb "modern" hangszerek, illetve a legutóbbi időben már a szintetizátor is, mint a tradicionális hangszerek helyettesítője.

Ütős hangszerek:

Darbuka (Az arab daba - ütni szóból származik, Egyiptomban 'tabla'-nak hívják)
Homokóra alakú dob. A dobtest anyaga lehet: kerámia, fém, esetleg fa vagy műanyag, a bőr eredetileg állatbőr volt, ma már szintetikus.

Doholla
Nagy, mélyre hangolt egyiptomi darbuka, vékonyabb bőrrel.

Dumbek
Fémből készült dob, mely főként a török és perzsa zenében népszerű.

Mazhar
Tamburin dob fém cintányérokkal a szélén.

Dof / daf
Egy nagy szitához hasonló egyiptomi dob halbőrből.

Bendir
Egy nagy szitához hasonló észak-afrikai kecskebőrből készült dob.

Tabul / tabel
Nagy méretű, mély hangú nyakba vagy vállra akasztható dob. A saidi és a debke stílusokban kedvelt.

Csörgődob (req, riq)
Egyiptomi tamburin, melynek a peremén kis cintányérok vannak.

Ujjcintányér (zill, sagat)
Ujjakra erősíthető kis rézből készült cintányér.

Fúvós hangszerek:

Nay
Az arab, török, és perzsa zenében használt lágy hangú bambusz furulya.

Kavala
Az arab és török zenében használt furulya. Eredetileg pásztorok hívó hangszere volt.

Arghul
Dupla síp, melyet egyiptomi oboának is hívnak.

Mizmar
A skót dudára hasonlító hangú arab kürt. A saidi stílusban hallható leginkább.

Húros hangszerek:

Oud
Körte alakú fából készült lant.

Buzuki
Az oud görög változata.

Saz
Törökországból származó hosszú, vékony nyakú lant. Főként török vagy görög zenékben használatos.

Rababa
A hegedű korai változata, hosszú, vékony nyakkal. Kókuszkéregből, és lószőrből készül. Az egyiptomi, perzsa és török népzene fő hangszere volt eredetileg.

Kanun
A hárfához hasonló fából készült hangszer. Fém vagy lószőr húrjai vannak.

Santur
A kanunhoz hasonló, de fa ütőkkel játszanak rajta, hasonlóan a xilofonhoz.